Esik a hó és hideg van,

Veled mindig jó idő van,

Csak nézlek és mosolygok,

Együtt vagyunk, s boldogok.

Napközben egymástól távol vagyunk,

De délután egymás karjaiba ugrunk,

Csak fekszünk egymás ölében,

Elmerülve egymás szemében.

Fekszünk az ágyon egymáshoz bújva,

És mi nem törődünk semmi búval,

A takaró alatt kéz a kézben,

Gyönyörködünk egymás szemében.

A szobában csak a zene szól halkan,

Suttogunk egymás fülébe alig hallhatóan,

A ház üres csak mi vagyunk benne,

Elmerülünk a szerelembe, mint a tengerbe.

Ülök az órán, de csak rád gondolok,

Másra koncentrálni már nem tudok,

Veled akarok lenni, mindig, mindenhol,

Nélküled semmikor, veled mindenkor!