Felébredt benne a féltékenység zöld lángja,
És a bizalmatlanságnsárga lángját is magával hozta,
De felgyúlt benne a múlt legsötétebb tüze is,
Kicsibe ám, de már érezhető körülötte is.
Bizonytalanság hullámai felém vágtatnak,
Tőrrel lehetne vágni, de nem tántorodnak,
Csodálkozik, hogy nincs kedvem vele ágyba bújni,
Durcázik, elfordul és semmire nem reagálva elalszik.
|