Minden nap várom, hogy lássalak,

Hogy nézzelek és csodáljalak,

De nem vagy ott sehol, nem látlak,

Pedig én melegen átkarolnálak.

Hiányzol már nagyon és égetően fáj,

Hogy érezzelek, ez mit a szívem kíván,

Rohanok feléd boldogan, ha látlak,

S egyre inkább érzem, hogy kívánlak.

Mikor együtt feküdtünk télen az ágyadon,

Még mindig csókollak, de csak álmodom,

Az álom sajnos nem teljesülhet,

A bánat emiatt sokszor kerülget.