Esik a hó és hideg van,
Veled mindig jó idő van,
Csak nézlek és mosolygok,
Együtt vagyunk, s boldogok.
Napközben egymástól távol vagyunk,
De délután egymás karjaiba ugrunk,
Csak fekszünk egymás ölében,
Elmerülve egymás szemében.
Fekszünk az ágyon egymáshoz bújva,
És mi nem törődünk semmi búval,
A takaró alatt kéz a kézben,
Gyönyörködünk egymás szemében.
A szobában csak a zene szól halkan,
Suttogunk egymás fülébe alig hallhatóan,
A ház üres csak mi vagyunk benne,
Elmerülünk a szerelembe, mint a tengerbe.
Ülök az órán, de csak rád gondolok,
Másra koncentrálni már nem tudok,
Veled akarok lenni, mindig, mindenhol,
Nélküled semmikor, veled mindenkor! |