Ilyenkor valahogy nem tudok unatkozni,

Mikor nála vagyok nem tudok aludni.

Nézem Őt, majd a plafont és csak fekszek.

Olyan aranyosan fekszel, mindig csak nézlek.

Mosolyogva az arcodra csókot nyomok,

És szépen lassan én is majd csak elalszok,

De nem megy, valami miatt nem tudok,

Nálad azt hiszem csak aludni unok.

Hisz csak mi ketten vagyunk,

Muszáj az időt elpazarolnunk?

Olyan kevés, olyan rövid az élet,

De akkor is csak érted élek!